Beszámoló a 19-01-1410 sz. pályázat megvalósításáról
Kolozsváros diákok irodalmi és történelmi hősök nyomában
Kolozsvárott és környékén
Kirándulásunk a Határtalanul! pályázat keretében, Magyarország Kormányának támogatásával valósult meg 2019. szeptember 24-27. között.
Diákjaink tudatosan készültek erre az útra, az előkészítő foglalkozást követően többen is gyűjtőmunkát végeztek, melyben utunk legfőbb állomásait mutatták be. Az elkészült szövegeket útközben, a buszon olvasták fel, ezzel is megkönnyítve honismereti vezetőnk munkáját, akinek már csak néhány információval kellett kiegészítenie a helységek ismertetését. Mások az iskola bemutatását, illetve versek felolvasását vállalták.
Kedd
Nem sokkal a határátkelés után megérkeztünk Nagyváradra. Megtekintettük a Kanonok sort, Szent László király szobrát és meglátogattuk a székesegyházat. A gyerekeket lenyűgözte a barokk templombelső. Ezt követően irodalmi sétát tettünk a belvárosban. Megfigyeltük a színház, az EMKE kávéház, az Ady Endre Líceum és a Mülleráj épületét, közben honismereti vezetőnk Ady Endre váradi éveiről, Lédával való megismerkedéséről mesélt. A Holnaposok szoborcsoportját elözönlötték diákjaink. Az irodalom szeretete nemcsak Ady, Juhász Gyula, Dutka Ákos és Emőd Tamás szobrának megtekintésében nyilvánult meg, hanem abban is, hogy figyelmesen meghallgatták Ady Föl-földobott kő, illetve Juhász Gyula Várad című versét.
A következő állomás Nagyszalonta volt. A Csonkatoronyban nagy meglepetést és örömet szereztek az irodalmi játékok, melyek interaktív módon idézték fel Arany János életútját. A szoborparkban megkoszorúztuk költőnk szobrát, közben Toldi alakját is megidéztük az Előhanggal.
Első szállásunk Kalotaszentkirályon volt. Rövid sétát tettünk a faluban, a Kalota partján, majd a finom vacsora, a helyiek őszinte vendégszeretete, a település szépsége feledtette az út fáradalmait.
Szerda
Második nap meglátogattuk a magyargyerőmonostori református templomot. Megfigyeltük a festett karzatot, a kalotaszegi varrottasokat és a hősi halottak emléktábláját.
Ezután Kolozsvárra utaztunk, ahol megtekintettük a Főteret, Mátyás király szobrát és szülőházát. Ennek szomszédságában van a ferences kolostor, amely a Talentum Református Iskolának is otthont ad. Utazásunk egyik fénypontja ennek a tanintézménynek a meglátogatása és a közös foglalkozás volt. Bemutatkozásképp négy diákunk jellemezte iskolánkat. Ezután egy helyi diák a régi ferences kolostorról mesélt. Egy rövid ismerkedő játék után városnézés következett: vegyes (kolozsváros és kolozsvári gyerekekből) álló csapatok vették nyakukba a belvárost és felfedezték a tíz legfontosabb látnivalót.
A délutánt az Unesco világörökség részét képező tordai sóbányában töltöttük. A sós levegő, a visszhang, a világon egyedülálló emelőszerkezet, a 40 méter mélységbe aláereszkedő 13 emeletnyi lépcsősor, a tó, a golfpálya, a sófalak mintázata lenyűgözte csapatunkat. Emléktárgyakat is vásároltunk, majd buszra szálltunk, és rövid utazás után megérkeztünk újabb szálláshelyünkre, Torockóra.
Csütörtök
Délelőtt Torockóval, ezzel a különleges faluval ismerkedtünk meg, melyben a magyar népművészet és a szász ipar egyedülálló értékeket hozott létre. Megcsodáltuk a Székelykő látványát, ám kiderült, hogy az Ordaskő a magasabb. Meglátogattuk az unitárius templomot, ahol a gyerekek nagyon sok kérdést tettek fel. Honismereti vezetőnk nagyon sok érdekességet mesélt, megmutatta a vízimalmot is. Megtudhattuk, hogy a Dévai Szent Ferenc Alapítvány Torockón is működtet gyermekotthont. Meglátogattuk a Néprajzi Múzeumot, itt a festett bútor és a népviselet nyűgözte le a diákokat. Megpróbálták kiválasztani, hogy sok-sok évvel ezelőtt ki melyik viseletet hordta volna.
Sajnos a napunk hátralevő részét az eső határozta meg. Buszra szálltunk és Nagyenyedre utaztunk, megcsodáltuk az éppen felújítás alatt álló vártemplomot és megkoszorúztuk az 1848-49-es forradalom magyar vértanúinak emléktábláját. Ezután a híres, Bethlen Gábor által alapított kollégiumba kopogtunk be, meglátogattuk az iskola kis múzeumát. Itt felidéztük Jókai Mór elbeszélését, A nagyenyedi két fűzfát és a diákok szerepét a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcban. A szemerkélő esőben elsétáltunk a hős diákok emlékművéhez, majd buszra szálltunk, és meg sem álltunk Torockószentgyörgyig. Az eső miatt sajnos nem lehetett felmászni a várromhoz, így csak messziről, a várdomb aljából csodáltuk meg a Toroczkayak sasfészkét.
Visszatértünk a szállásunkra, vacsoráig a gyerekek élménybeszámolót írtak, majd fel is olvasták azokat. Jó volt hallani, mi mindenre felfigyeltek a meglátogatott helyeken.
Péntek
Korán indultunk. Bár szépen sütött már a nap, az előző napi eső miatt akkora sár volt, hogy csak a Szőke-dombról csodálhattuk és fényképezhettük a Tordai-hasadékot. Ezen a helyen felidéztük Szent László legendáit, és honismereti vezetőnk jóvoltából még Szent László pénzét is a kezünkben tarthattuk. Természetkedvelő diákjaink kiselőadást tartottak a vidék növény- és állatvilágából, sőt kérdéseket is tettek fel társaiknak.
Tanulmányi kirándulásunk utolsó állomása Körösfő volt. Az elmúlt napokban annyi élménnyel gazdagodtak diákjaink, hogy már tudták, mit kell megfigyelni a református templomban. Újdonságot főként a kazettás mennyezet jelentett. Végezetül a kirakodóvásárban nézelődtünk.
Fáradtan, élményekkel gazdagodva érkeztünk Budapestre. Amikor a busz bekanyarodott a Kolozsvár utcába, egy lány felkiáltott: „Ne… Menjünk vissza Erdélybe!” Projektfelelősként azt gondolom, már ez az egy mondat is igazolja, hogy volt értelme megszervezni a kirándulást!
Blázovics Éva Noémi
projektfelelős
